Néhány száz évvel ezelőtt az emberiség már átélt egy olyan válságot, mint amilyen a 21. és 22. században ránk és leszármazottainkra vár. Ha megértjük a 17. századot, eredményesebben alkalmazkodhatunk a jövőhöz – állítja Geoffrey Parker hadtörténész.
Globális válság: háború, éghajlatváltozás és katasztrófa – nem a fősodratú média valamelyik aktuális szalagcíméről van szó, hanem a 17. század viszontagságait feldolgozó monumentális történelemkönyvről. Geoffrey Parker angol hadtörténész és koraújkorász, nemzedékének egyik legkiválóbbja. Hipotézise szerint az emberiség néhány száz évvel ezelőtt már átélt egy olyan általános, a bolygó egészére ható összetett válságot, mint amilyen a 21. és 22. században ránk és leszármazottainkra vár. Ha megértjük ezt az időszakot, eredményesebben alkalmazkodhatunk a jövőhöz.
Az, hogy az 1600-as évek rendkívül nehéz időszak lehetett, aligha újdonság. Eric Hobsbawm is írt a századot meghatározó gazdasági válságról, míg Hugh Trevor-Roper szerint a harmincéves háború egyenesen a kor normája volt. Ekkor beszélhettünk először globális krízisről: az angol polgárháború (1642–1651) vagy a Habsburgok elleni katalán (1640–1659) és nápolyi (1647–1648) felkelések mellett Ibrahim oszmán szultán kivégzéséről (1648) és a mogul örökösödési háborúról (1657–1659) sem érdemes megfeledkezni. Kínában az északkeleti határon bekövetkezett éhínség a Ming-dinasztia összeomlásával végződött: csak Szecsuánban több mint egymillió ember halt meg. A világ lakosságának mintegy harmada elpusztult ezekben az évtizedekben.
Az élet „undok, brutális és rövid” – jegyezte fel saját koráról Thomas Hobbes.
A globalizáció optikai csalódása, hogy a világot irányító ipari és technológiai rendszerek semlegesnek, személytelennek tűnnek. A kikötői daruk vagy a légiirányító panelek nemcsak technikai infrastruktúrák, hanem kulturális kódok is, a modernitás hatalmi struktúrái, amelyekre nem csak akkor kellene figyelnünk, amikor meghibásodnak.
Hortobágyi T. Cirill főapát szerint a klímaváltozás játszhatott szerepet abban, hogy a helyiség felmelegedett, így a bogarak számára is ideálissá vált a környezet.
„Van egy olyan rossz érzésem, mintha valaki betört volna az otthonunkba és ellopott volna valamit” – reagált az OpenAI kutatási igazgatója arra, hogy a Meta az elmúlt két hétben nyolc alkalmazottjukat csábította el. A cég most „újrakalibrálja” a fizetéseket, és kreatív módszereket keres a tehetségek megtartására.
De nem csak Trump viselkedése érintette meg, új könyve athéni bemutatóján elárulta, előfordult, hogy sírva fakadt a görögországi gazdasági helyzet miatt.
Az erdőn akkor történhet az emberrel valami lényeges, ha felveszi a tempóját. Erről szól lényegében Végh Attila A belső őserdő című könyve.
A nyár egyik legvidámabb családi programja lehet az Árnyék nélkül című Czimra-tárlat megtekintése. Petri Lukács Ádám írása.
Totális kudarcba fulladt a Tisza Párt kongresszusa.
A szövetség tagállamai 2035-ig GDP-jük 5 százalékát fordítanák védelmi célokra, ezzel minden korábbi kötelezettségvállalást felülmúlva. A bejelentés politikai üzenete egyértelmű. De vajon a számháború mögött valódi kapacitásbővítés húzódik, vagy ez pusztán egy szimbolikus gesztus a szövetség kohéziójának demonstrálására?
